EGY UJ ÉLETT KEZDETTE
Holl is kezgyem az uj életett egy uj élethez nem kell más csak
"öszinteség és hogy bizhasanak benned"
ha ez meg vann akkor boldogan élheted az életed
nem kell se drog se ittal hogy boldog légy ezt tudom nekem is volt egy sötétt multam de az a multé
csak a jelenek és a jövönek élek nem kell nekkem 1000000000 barát csak egy aki mindig ott ál meletem vagy 1 barátnö
tudom mert én is sokk mindent vesztettem el
elég nehéz ezt véghez vinni mert sokk minden kel hozá de ha bizol magadba és nem halgatc másokra akkor ez sikerülhet,
bármitt elérhetc csak biz önmagadba és ha ez sikkerül akkor ujra tükörbe tudunk nézni

Magamnak beismerem:
magamat jól ismerem,
De másnak elmondani nem is merem,
Mert az őszinteség sötét verem,
Hol az ember magát jól látva
Tekinthet a világra.

De sokszor a világot nem látva,
Lelkét másoknak kitárva
Zuhanhat mélyre a homályba,
Hol másoknak köszönhetően
- Kiket nem is látott –
Megismerhet
Egy teljesen más világot,
Mely minden magából adottat
Szigorúan megadóztat,
Mint haszonként és eszközként kezelve
Tekint az őszinte személyre,
Aki olyan, mint a természet:
Akit egy gyöngéd szó
Magából kivetkőztet,
Aki mindent megmutat magából:
Nem érdekből, csak úgy magától.
Mert a világot úgy szereti, ahogy van:
Ahogy a kezdetektől van, adottan.
Az őszinte szó, - ha az -
Drága kincs.
Lehetne, de
Mértéke nincs
Ha lenne, már nem az lenne, ami,
Hanem csak értékes, ritka holmi,
Amit adnak-vesznek az emberek,
Amit csak adni biztosan,
De kapni nemigen lehet,
Mivel a hazugság – az édes múzsa –
Az őszintét a mélybe húzza,
Majd a helyébe lépve
Csalja a szemlélőt mindig lépre.
Mi végre hát az Őszinte léte?
Az, hogy szeretni csak őszintén lehet
Mert a hazug szeretet szeretőt és szeretettet
Egyaránt eltemet…
/ismeretlen szerzö/

edfield : Őszinteség

Ha eljön a farsang napja,
és lelkünket megríkatva
táncolunk,
bódulatba esve, pompásan mulatunk,
kitűnő az álarc, hogy könnyeinket takarja.
De ha eljön a party vége,
és éjfélt üt az óra,
meghalok,
maszkunkat a földre ejtve, maradok,
hogy valódat megszemlélve,
húst csókoljak rajtad,
és még undorommal is téged kérve,
szeretetben égve,
leplezetlenül szálljunk az égbe.

"Azzá válok, amire koncentrálok "

Rengetegszer elrontottam, és mindig csak mentségeket kerestem, ha nem sikerült valami.

de ez az uj élett remélem jobb lesz és bizokk mindig magamba remélem ez a helyes utt

Habár úgy véli a magyarság „percei” meg vannak számlálva, mégsem szabad meghunyászkodnunk, és a „nagy parancsokat” követve kell élni az életünket. S bár nem érti, hogy ennek mi a célja, egy belső sugallat azt mondja neki, hogy ez a helyes út. A vers hasonló Kölcsey, Zrínyi második éneke c. verséhez.